Tévedés...

Meghal a székely, a temetésen a pap szívhezszóló prédikációt mond.
Kihangsúlyozza, hogy az elhunyt milyen remek férj és apa volt. Az özvegy szipogva odaszól nagyobbik fiának:
- Menj, fiam nezzé' belé a koporsóba, eisze nem jó temetésre jöttünk.

Gyónás...

Józsi elmegy a paphoz gyónni.

– Te vagy az, Józsi fiam? – kérdezi a pap.

– Bizony én, atyám.

– Hát mit vétettél már megint?

– Paráználkodtam, atyám. A falu egyik legledérebb asszonyával háltam.

– Teremtőm csak nem a Bíró Marcsával?

– Nem, nem atyám.

– Akkor csak a Szűcs Kata lehetett az ...

– Nem, nem atyám, de ne is kérdezze.

– Ej, hát csak nem a traktoros Jani felesége, a Boris?

– Nem ő volt, de ne is kérdezze atyám, nem mondhatom én azt meg. Ne kínozzon, csak oldozzon fel kérem!– Na jól van, Józsi fiam! Mondj el tíz miatyánkot, és tartsd távol magad a bűntől. Ezek a céda nők csak a pokolba vezető utat egyengetik számodra.

Józsi innen a kocsmába megy. A kocsmáros mindjárt meg is kérdi:

– Láttalak a templomból kijönni. Mi járatban voltál?

– Elvileg gyónni mentem, de valójában tippeket gyűjtöttem.  

Változatosság...

IV. Henrik király köztudottan kicsapongó természetű volt. Udvari gyóntatója sokszor megrótta csapodársága miatt. Furdalta is a király lelkiismeretét az állandó szemre hányás. Elhatározta, hogy megleckézteti a folyton akadékoskodó papot. Ettől kezdve a gyóntatója mindig fogolypecsenyét kapott a király asztalánál. Ebédre, vacsorára ugyanazt a sültet szolgálták fel neki, miközben az udvaroncok változatos étkeket fogyasztottak. Három napig nem szólt semmit a pap, de amikor a negyedik nap is hozták neki a fogolypecsenyét kitört belőle:

– Na de felség, mindig csak fogolyhús?

A király letette a kanalát, és ráförmedt a papra:

– De atyám, mindig csak királyné?