Egy szegény nyugdíjas férfi panaszai
De jó lesz, ha itthon leszel!
mondta feleségem,
alig várta, hogy a férje
nyugdíjkorba lépjen.
Én is vártam - jaj, de jó lesz,
megpihenek végre,
nem kell reggel kirohanni
a buszhoz a térre!
komótosan reggelizek,
megyek a presszóba,
olvasgatok, heverészek,
más nem jöhet szóba.
Ember tervez - asszony végez!
Mi lett a szép tervből?
Űzött vadként rohangálok,
a testemről a víz dől.
Úgyis ráérsz, menj a boltba,
s intézd el a csekket,
hozzad el a sógornőmtől
a zománcos vedret!
A piacon vegyél nekem
répát, karalábét,
és útközben a diszkontból
hozzál cukrot, kávét!
Eredj, vedd meg a bérletem,
hozz egy kiló pacalt,
és eredj a mamához,
hiszen szilvát aszalt!
A sarokra megérkezett
a télálló krumpli,
aztán siess rendet rakni,
nagy ma itt a rumli!
Holnap mehetsz Mikolára,
lehet almát szedni,
olcsóbb lesz így, és kívüled
úgysem ér rá senki.
Pókhálózz le, porszívózz fel,
törülgess el szépen,
aztán el is mosogathatsz,
marad időd bőven!
Indítsd el a mosógépet,
bepakoltam este,
terítsed ki majd a ruhát
kinn a kötelekre!
Négykor menj az unokádért
majd az iskolába,
és ha kész van már a lecke
kísérd uszodába!
Aztán gyere, törjél diót,
tisztíts sárgaborsót,
csinálj szódát a szifonba,
és töltsd meg a korsót!
Ja, és menj a patikába
- talán használ, jó lesz -
itt a recept, és itt a pénz,
hozd el ezt a gyógyszert!
Menj újra az unokádért,
és vidd haza hatra,
fürdessed meg etessed meg,
míg megjön az anyja!
Este menj ki a telekre,
szedjél petrezselymet,
előtte még a butikban
vedd meg azt a selymet!
És ha időd engedi még,
darálj diót, mákot,
s leviheted a pincébe
ezt a teli zsákot!
Hozzál fel a mélyhűtőből
pulykamellet, hurkát,
törjél prézlit, s a teraszról
hozd be az uborkát!
Holnapután a sógornak
segíts szüretelni,
s ne felejts el hazafelé
csirkeszárnyat venni!
És ez így megy napról-napra
és sose lesz vége,
azt hiszem a temetőben
lesz csak végre béke.
Paszírozok paradicsmot,
és reszelek tormát,
én hozom el a cukrásztól
az ünnepi tortát.
A káposztát legyalulom,
pucolom a répát,
meghámozom a sok krumplit,
megfőzőm a céklát.
Kapálok és palántázok
kinn a konyhakertben,
lecsírázom a burgonyát
a krumpliveremben.
Zsírozom az ajtózsanért,
szerelem a zárat,
fürdés után énnekem kell
kimosni a kádat.
Kitisztítom a cipőket,
hisz úgyis ráérek,
megágyazok, beágyazok,
percet sem henyélek.
Ha csap csepeg, megbőrözöm,
s lenyírom a bokrot,
én viszem le a szemetet,
s javítom a bocskort.
Füvet nyírok, fákat metszek,
felmosom a loggiát,
felvarrom a szakadt gombot,
s ágyat húzok, tisztát.
Leülnék egy percre kicsit,
Mi megy a tévébe'?
- kérdem, de az asszony rám szól:
Segíthetnél végre!
Öreg este lesz mikorra
nyugovóra térek,
s álmomban is ezt folytatom,
forr bennem a méreg.
Hozd be, vidd ki, kösd be, nézd meg,
vedd meg, menj le, menj fel,
ugorj rohanj, ne lazsáljál,
ne csináld, mi nem kell!
De jó is volt réges-régen
a gyárba bemenni,
a az otthoni fáradságot
szépen kipihenni!
Ha teheted, dolgozz, pajtás
- a rizikó túl nagy:
akkor menj el csak nyugdíjba,
hogyha agglegény vagy!
(Péter Péter)
