Az ókori Athén utcáján egy ember fut egy másik után. Szókratész, aki éppen arra megy, hallván a kiáltozást megszólítja az üldözőt.
− Ki után futsz?
− Egy gyilkos után, akit a törvény kezére kell adni.
− Gyilkos – csodálkozik Szókratész. És mit értesz ezen?
− Micsoda kérdés ez? Hát egy embert, aki öl.
− Ahá, szóval egy mészárost.
− Nem. Egy embert, aki egy másik embert öl meg.
− Ahá, szóval egy harcost.
− Dehogy is. Egy embert, aki egy másik embert ölt meg békeidőben.
− Ahá, szóval egy hóhért!
− Ugyan, dehogy. Egy embert, aki egy másik embert ölt meg a saját lakásán.
− Ahá, szóval egy orvost!
Erre emberünk dühösen dobbantott a lábával, és mérgesen rászólt Szókratészra:
− Vén szamár! És ész nélkül futott a gyilkos után.
Szókratésztől egyszer megkérdezték, melyik az emberi test legérzéketlenebb része.
− Az orr – felelte. – Nagyanyám egy életen át vezette nagyapámat az orránál fogva, de az öreg ezt soha sem vette észre.
Tanítványai megkérdezték Szókratésztől:
− Hány szempontot kell figyelembe venni az ideális házasságnál:
− Kettőt – válaszolta Szókratész –, a férj legyen süket, a felesége meg vak.
