Naszreddin....

 

Naszreddin fürdőbe ment, de szegényes külseje miatt a szolgák alig vetettek rá ügyet. Odadobtak neki egy piszkos törölközőt, egy rongyos fürdőruhát, és kész. A bölcs nem szólt semmit, de amikor befejezte a tisztálkodást, öt ezüstöt hagyott ott jutalmul. Csodálkoztak is eleget a szolgák. Egy hét múlva megint elment a fürdőbe. Azonnal megismerték, és most már mosolyogva, hajlongva fogadták. Fürdés után Naszreddin mindössze egy rézpénzt vetett oda nekik a kitüntetett kiszolgálásért, akik mód felett csodálkoztak. Magyarázatot várva felemlegették a múltkori öt ezüstöt.

−  Hja – mondta Naszreddin –, a rézpénz az előző fürdőért járt, a múltkori öt ezüst pedig a mai fürdőért.

 

Egy gazdag polgár és Naszreddin együtt mentek a fürdőbe. Útközben beszélgettek:

−  Ha én egyszerű rabszolga volnék, hány garast érnék? – kérdezte a gazdag.

−  Ötven garast – felelte Naszreddin.

−  Ejnye, te szemtelen, hisz a rajtam levő fürdőruha egymagában megér ötven garast!

−  Én is úgy számítottam – felelte közönyösen a bölcs.

 

Naszreddin Hodzsa, a nagy tréfacsináló nem volt éppen egy férfiszépség.

−  Hát, meg kell adni, sajnáljuk a feleségedet – ugratták a barátai egy ízben.

−  Ismernétek csak őt, engem sajnálnátok! – válaszolta Hodzsa.

Naszreddin Hodzsa nem csak csúnya volt, hanem szegény is. Éles elméjén kívül semmilye sem volt, és ebből becsületes módszerekkel akkoriban sem lehetett megélni. Ennek ellenére egyszer betörtek hozzá. A tolvaj éjszaka surrant be a nyitott ablakon. Naszreddin felébredt, és nevetve szólt a betörőhöz:

−  Nem tudom mit találhatsz itt éjjel, amikor én nappal sem találok semmit.