Gyorsság....

 

Egy vendéglőbe bemegy egy úr, és kéri az étlapot. Aztán előveszi a cvikkerét és hosszasan tanulmányozni kezdi az árakat, és nem nyilatkozik. 

A pincér végre megunja a várakozást, és így szól:

Uram, szolgálhatok egy jó tanáccsal? Tessék gyorsan választani, mert az árak közben emelkednek!

Szókratész....

 

Szókratész görög filozófus feleségét Xantippénak hívták. Nagyon házsártos, összeférhetetlen teremtés volt. Amikor megkérdezték Szókratésztől, mi késztette arra, hogy egy ilyen nőt elvegyen, így válaszolt:

−  Megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik jó, tapasztalt lovasok akarnak lenni, nem jámbor, hanem tüzes paripát választanak maguknak. Abból indulnak ki, ha be tudják törni, a többivel könnyen megbirkóznak. Pontosan így jártam el én is. Miután szeretnék bánni tudni az emberekkel, elvettem Xantippét, s meg voltam győződve, hogy ha vele boldogulok, a többi emberrel már könnyű dolgom lesz.

Szókratészt tartották az ókor legbölcsebb emberének. A sorsa azonban nem volt irigylésre méltó. Önként vállalt szegénysége egy házsártos feleséggel párosult, aki pokollá tette az életét. Amikor a mestert meglátogatták a barátai, Xantippe velük is elkezdett kiabálni, majd fogta az éjjeli edényt, és tartalmát Szókratész fejére borította. Most láthatjátok – fejtette ki a bölcs filozófus – hogy a mennydörgésre mindig záporeső következik.

 

Szókratészt még a halálra ítélése sem zökkentette ki bölcs nyugalmából. A méregpohár kiivása előtt felkereste egy híve a börtönben, és sírva a nyakába borult:

−  Miért sírsz, barátom? – kérdezte Szókratész.

−  Hogyne sírnék! – csuklott el a látogató hangja –, amikor tudom, hogy igazságtalanul ítéltek el.

Erre Szókratész csodálkozva mondta:

−  Jobban örülnél, ha igazságosan ítéltek volna el?

Naszreddin....

 

Naszreddin fürdőbe ment, de szegényes külseje miatt a szolgák alig vetettek rá ügyet. Odadobtak neki egy piszkos törölközőt, egy rongyos fürdőruhát, és kész. A bölcs nem szólt semmit, de amikor befejezte a tisztálkodást, öt ezüstöt hagyott ott jutalmul. Csodálkoztak is eleget a szolgák. Egy hét múlva megint elment a fürdőbe. Azonnal megismerték, és most már mosolyogva, hajlongva fogadták. Fürdés után Naszreddin mindössze egy rézpénzt vetett oda nekik a kitüntetett kiszolgálásért, akik mód felett csodálkoztak. Magyarázatot várva felemlegették a múltkori öt ezüstöt.

−  Hja – mondta Naszreddin –, a rézpénz az előző fürdőért járt, a múltkori öt ezüst pedig a mai fürdőért.

 

Egy gazdag polgár és Naszreddin együtt mentek a fürdőbe. Útközben beszélgettek:

−  Ha én egyszerű rabszolga volnék, hány garast érnék? – kérdezte a gazdag.

−  Ötven garast – felelte Naszreddin.

−  Ejnye, te szemtelen, hisz a rajtam levő fürdőruha egymagában megér ötven garast!

−  Én is úgy számítottam – felelte közönyösen a bölcs.

 

Naszreddin Hodzsa, a nagy tréfacsináló nem volt éppen egy férfiszépség.

−  Hát, meg kell adni, sajnáljuk a feleségedet – ugratták a barátai egy ízben.

−  Ismernétek csak őt, engem sajnálnátok! – válaszolta Hodzsa.

Naszreddin Hodzsa nem csak csúnya volt, hanem szegény is. Éles elméjén kívül semmilye sem volt, és ebből becsületes módszerekkel akkoriban sem lehetett megélni. Ennek ellenére egyszer betörtek hozzá. A tolvaj éjszaka surrant be a nyitott ablakon. Naszreddin felébredt, és nevetve szólt a betörőhöz:

−  Nem tudom mit találhatsz itt éjjel, amikor én nappal sem találok semmit.

Hát igen.....

 

Egy újkori bölcs szerint:

„Csak akkor tudod elkerülni, hogy bekerülj egy nyilvántartásba, ha te vezeted a nyilván­tartást.”