Volt egyszer egy messzi földön híres, párját ritkítóan szép, és rendkívül magabiztos, szabadgondolkodású hercegnő, aki egy szép napon a kastélya körüli parkban aerobikozott. A zenés gyakorlatokat végezve egy béka ráugrott a térdére, és így szólt:
Oh, csodálatos hölgy! Valamikor daliás herceg voltam, csak elátkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk. Beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal. Főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket. Örökké boldog lehetnél.
Aznap este a gyönyörű hercegnő vacsoraként fehérboros sült békacombot ropogtatott, és magában elmosolyodva így szólt:
Én ezt nem így gondolom…
Oh, csodálatos hölgy! Valamikor daliás herceg voltam, csak elátkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám összeházasodhatnánk. Beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal. Főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket. Örökké boldog lehetnél.
Aznap este a gyönyörű hercegnő vacsoraként fehérboros sült békacombot ropogtatott, és magában elmosolyodva így szólt:
Én ezt nem így gondolom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése