Először a neveket felejti el az ember,
aztán az arcokat,
aztán elfelejti felhúzni a sliccét,
aztán elfelejti lehúzni a sliccét.
Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna. (La Bruyére)
2011. február 14., hétfő
Vajon...
...miért is ideges az óvónéni?
A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát odament neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis srác lábára.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis srác lábára.
Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- ... hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
- A csizmámban!
2011. február 13., vasárnap
Döbbenet...
Orvostanhallgató éppen a kölcsönkért csontvázat szállítja vissza a kórházba. Mivel nem akarja, hogy baja essen, az anyós ülésbe ülteti, és biztonsági övvel is beköti.
Útközben megáll a piros lámpánál.
A mellette álló biciklis döbbenten néz be az autóba.
A hallgató látván a helyzetet,így szól:
- Ne aggódjon, a kórházba viszem.
Erre a biciklis:
- Utálom ezt mondani, de szerintem már elkésett.
Gólyahír...
- Kisasszony, mondja meg a férjének az örömhírt, hogy apa lesz! - mondja a doki a fiatal hölgynek az alapos kivizsgálás után.
- De, Doktor úr, nekem nincs férjem, még hajadon vagyok.
- Jó, hát akkor mondja meg a vőlegényének!
- Sajnos vőlegényem sincs.
- Jó, akkor, mondja meg a szeretőjének!
- De, doktor úr, szeretőm sincs, még férfival sem voltam...
- Akkor menjen haza és mondja meg az Édesanyjának, hogy készüljön fel Jézus második eljövetelére.
2011. február 12., szombat
Hentesnél..
Hentesnél áll a sor. Egy nő úgy gondolja, hogy jó alkalom egy kis ismerkedésre.
Odafordul a mögötte álló férfihoz:
- Bözsi vagyok, facér.
Mire a férfi:
- Béla vagyok, szalonnáér'.
Odafordul a mögötte álló férfihoz:
- Bözsi vagyok, facér.
Mire a férfi:
- Béla vagyok, szalonnáér'.
Címkék:
Béla,
Bözsi,
facér,
férfi,
hentesüzlet,
ismerkedés,
nőcsábász
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




