Ezt a baleseti jelentést 1979-ben, az angol Munkássegélyező Egylet heti értesítője nyomtatta ki először. Azóta az egész világot bejárta, s később a Dubliners együttes népszerűvé vált dalában meg is énekelte.
Tisztelt uram!
Kérésének megfelelően ezennel kiegészítem a 3. számú baleseti jegyzőkönyvet, amelyben a baleset okaként „rossz tervezést” jelöltem meg – és amire Ön részletesebb magyarázatot kívánt. Remélem, a következő beszámoló elég lesz. A szakmámat illetően kőműves vagyok. A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkámat befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam kézben lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket. Lent a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beleraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát. Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderül, én csak hatvanhárom kiló vagyok. Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan fölránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén. A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat. Az ütközéstől nemigen lassultam le, és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai kétízületnyi mélységben beszorultak a csigába, ahogy a jegyzőkönyv 2. bekezdésében leírtam. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívül erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe. Nagyjából ugyanekkor ért földet a téglákkal teli hordó – és kiszakadt a feneke. Maga a hordó a téglák nélkül körülbelül 22 kiló, és itt újból felhívnám a figyelmét a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, újból gyors ütemben elindultam lefelé a fal mentén. A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat. Ezzel egyébként kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el. Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon, és észrevettem fejem fölött a hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet – és elengedtem a kötelet…
(Forrás: NET)
